MAGYAR ZSIDÓ MÚZEUM ÉS LEVÉLTÁR
  • NYITÓLAP
  • HOME
  • LÁTOGATÁS
  • VISIT
  • KIÁLLÍTÁSOK
  • EXHIBITIONS
  • GYŰJTEMÉNYEK
  • COLLECTIONS
  • KUTATÁS
  • RESEARCH
  • TANULÁS
  • LEARN
  • PROJEKTEK
  • NYITÓLAP
  • HOME
  • LÁTOGATÁS
  • VISIT
  • KIÁLLÍTÁSOK
  • EXHIBITIONS
  • GYŰJTEMÉNYEK
  • COLLECTIONS
  • KUTATÁS
  • RESEARCH
  • TANULÁS
  • LEARN
  • PROJEKTEK
Search

A háromfelé szakított élet - Fahidi Éva emlékére

14/9/2023

Comments

 
​Röviddel 98. születésnapja előtt elment Fahidi Éva (1925-2023), Auschwitz utolsó felnőtt túlélőinek egyike. A kultúrtörténetben párját ritkító módon közel nyolcvan esztendős korától kezdődően alkotta meg életművét és vált azzá, akinek ma ismerjük: író, táncművész, közéleti aktivista és több generáció tanítója. Életútját három darabra szakította a holokauszt rettentő tapasztalata. 1944-ben a debreceni kikeresztelkedett, hazafias zsidó polgárcsalád szerető, idilli környezetben nevelkedett, alig nagykorú leánya egyik pillanatról a másikra veszített el mindent: gyermekkorát és szeretteit. Az auschwitz-birkenaui megsemmisítő tábor rámpáján elválasztották családjától. „Életem legnagyobb tragédiája úgy történt meg velem, hogy észre sem vettem.” Túlélve a szelekciót, az allendorfi hadianyaggyárban végzett rabszolgamunkát és a halálmenetet, egyedül tért vissza Debrecenbe, ahol az új lakók be sem engedték a családi házba. Egy nagynénje kivételével összes rokonát elpusztították. Az elképzelhetetlenből talpra állva újrakezdte életét. Magyarországon maradt, külkereskedelmi szakemberként karriert csinált, megházasodott, közel hat évtizeden át eltemetve magában a történteket. Deportálása 59. évfordulóján, 2003. július elsején visszatért Auschwitzba, ahol szinte kirobbant belőle az emlékezés iránti igény. Anima Rerum (A dolgok lelke) című emlékezését először németül foglalta össze a stadtallendorfi emlékhely felkérésére, majd bővített kiadásban magyarul is papírra vetette. 
Picture
Fénykép az Auschwitz Albumból: Kényszermunkatáborba irányított magyar nők csoportja, 1944 augusztusában.
​A szélső sorban a negyedik (a kép jobb széle felé tekintő) lány a debreceni Weisz Anikó, kettővel mögötte Fahidi Éva.
​Írásai és szereplései nemzetközi elismertséget hoztak neki. 2012-ben magas német állami kitüntetésben részesült. Auschwitz felszabadításának 70. évfordulóján emlékezetes beszédet mondott a Bundestagban. 2015-ben a feldolgozás és az üzenet továbbításának új módjait kutatva a Tünet Együttessel Sóvirág címmel páratlan táncszínházi produkciót hozott létre, ahol 90 évesen életében először lépett színpadra, hogy hatvan évvel fiatalabb táncpartnerével dialógust teremtve eltáncolja és elbeszélje a traumát, négy éven és 86 előadáson keresztül. A próbafolyamat küzdelmeit megörökítő A létezés eufóriája elnyerte a locarnói filmfesztivál nagydíját. A magyarországi hivatalos elismerésekre jóval tovább kellett várni. 2016-ban a Fahidi ház előtt állított „botlatókövet” Debrecen városa a helyiek „érzékenységére” hivatkozva csak vonakodva és diplomáciai nyomás hatására engedélyezte. Szülővárosa végül 2023-ban díszpolgári címmel igyekezett jóvá tenni a történteket. Életfilozófiáját, egyben 1945 utáni privát történelmét A szerelem alanya és tárgya című könyvében foglalta össze, 93 éves korában.
Picture
Az első botlatókövek elhelyezése Debrecenben, a Fahidi család egykori háza előtt, 2016. @Csősz László felvétele  
​„Hogyan is élhettem úgy 59 évig, hogy ne folyton erről beszéljek? (…) Ezért maradtam életben” – vallotta egy két évvel ezelőtti beszélgetésünkben. Éva túllépett a holokauszt-trauma horizontján, missziónak tekintve, hogy a saját tapasztalataira építve fellépjen mindenfajta erőszak és önkény ellen. Különösen szívügyének érezte, hogy megemlékezzünk a roma genocídiumról, amelynek 1944. augusztus 2-ának éjjelén Birkenauban maga is szemtanúja volt. Elsősorban a gyerekekre és fiatalokra figyelt, hangsúlyozva, hogy már a verbális erőszak, „hétköznapi” gyűlölet megnyilvánulásai ellen is tenni kell. Figyelmeztetett, ha restek vagyunk a jóra és nem tartjuk ébren az emlékezést, akkor hasonló bűncselekmények bárhol és bármikor újra megtörténhetnek. Mindemellett töretlenül bízott abban, hogy az ember eredendően jónak (és egyenlőnek) születik. Hitt az eltérő véleményű, hitű, ízlésű emberek közötti folytonos párbeszédben.
Éva a „halálra ráadásul” kapott életet olyan adománynak tekintette, amellyel megfontoltan, gondosan kell gazdálkodni, szétszórva szeretetét százfelé, de az önszeretetet is tudatosan vállalva. Sokunk számára adott példát, hogyan lehet nem szűnő világjobbító szenvedéllyel alkotni és dolgozni, féktelen életszeretettel és humorral, de egyben nagy önfegyelemmel, egészségtudatosan élni. A sosem szűnő testi és lelki sérüléseket hordozva mégis úgy élni, hogy annak minden mozzanata méltó legyen a felidézésre. Éva most itt hagyott bennünket, de mosolya, bölcsessége, elbűvölő eleganciája örökre velünk marad.
Csősz László
Comments

    Categories

    All
    1945-1950
    Antiszemitizmus
    Cedaka
    Chorin
    Cionizmus
    Egyletek és Egyesületek
    Élettörténet
    Élettörténet
    Első Világháború
    Emancipáció
    Emlékezés
    Emlékmű
    Fénykép
    Gyűjtemény
    Hagada
    Hajó
    Héber Betűk
    Holokauszt
    Időszámítás
    Imakönyv
    Iratmelléklet
    Izrael Története
    Jeruzsálem
    Jiddis
    Joint
    Képeslap
    Kolera
    Levéltári Dokumentum
    Művészet
    Nyaralás
    Nyomdászat
    Ortodoxia
    Pinkasz
    Pozsony
    Rabbi
    Recept
    Restitúció
    Rós Hásáná
    Seelenfreund Salamon
    Szertartási Tárgyak
    Tankönyv
    Theodor Herzl
    Tiszaeszlár
    Tréfás
    Útlevél
    Valláskulturális Reform
    Zsidó ünnepek
    Zsinagóga

    Archives

    September 2023
    February 2023
    January 2023
    December 2022
    November 2022
    April 2022
    December 2021
    June 2021
    March 2021
    December 2020
    July 2020
    June 2020
    May 2020
    April 2020
    March 2020
    August 2017
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013

    RSS Feed

Rólunk
Alapelvek
​
Gyermekvédelem
Támogatók
​Pályázatok 
Munkatársak 
​
Impresszum
Gyűjtemények
Múzeumi adatbázis
Levéltári fondjegyzék
​Digitalizált iratok 
Állandó kiállítás 
​Kiállítás archív
Projektek
Saul Gyermekei
​
Flódni
Flódni+
Közös terek
Zsinagóga anno
​Muzeomania
Publikációk 
Kutatói blog 
Évkönyv 
​
Interjúk
Katalógusok
Múzeum shop
Kapcsolat
Címek, adatok
​
Hírlevél
​Sajtó
Adományok 
Kutató regisztráció
Fotó megrendelés


About us
Mission statement 
Child Protection Policy
Supporters

Grants
​Staff
​Impressum 
Collections 
Museum database
Archives list of fonds
Digitized documents
Permanent exhibition 
Past exhibitions 
Projects
Children of Saul Memorial Program
Flódni
Flódni+
Faces, spaces, images 
Synagogue anno
​Museomania
Contact
Adress, data
​Press
Donations
Registration for research
​Photo-request

Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár / Hungarian Jewish Museum and Archives 2024
  • NYITÓLAP
  • HOME
  • LÁTOGATÁS
  • VISIT
  • KIÁLLÍTÁSOK
  • EXHIBITIONS
  • GYŰJTEMÉNYEK
  • COLLECTIONS
  • KUTATÁS
  • RESEARCH
  • TANULÁS
  • LEARN
  • PROJEKTEK