Ámos Imre: Chagallról gondolkodom

​Nagy örömünkre nemrég egy gyönyörű Ámos Imre rajz került a gyűjteményünkbe, amelynek címe: Chagallról gondolkodom. Most röviden bemutatjuk új szerzeményünket, amely a keszthelyi származású Simon Zsuzsa hagyatékából került hozzánk.

We would like our museum lovers to share our joy: a beautiful drawing by Imre Ámos has recenctly been added to ourcollection.

Ámos Imre Ungár Imreként született Nagykállón, a magyar haszidizmus egyik központjában. Utalva a bibliai prófétára nevét Ámosra változtatta meg. A zsidó származású művészek közül szinte egyedülálló módon kísérték végig életművét a zsidó vallásos élet motívumai. A mese-, álom-, és látomásszerű kompozícióit – amelyeknek vissza-visszatérő állandó motívumai vannak– Ámos asszociatív expresszionizmusnak nevezte el. A zsidó ünnepekről 1941-ben készített linómetszet-sorozatából küldött a Zsidó Múzeumnak is, ahol akkor már szerepelt a Sátoros ünnep című olajképe, amelyen nagyapja látható az ünnepi csokorral és etroggal a kezében.
Ámos művészetét sok elemzésben hasonlítják Marc Chagalléhoz. Műveikben mindketten a zsidó vallás elemeihez, ünnepeihez nyúltak vissza nosztalgikus, álomszerű jeleneteiken keresztül.
A nagy szegénységben élő Ámos Imre és Anna Margit házaspár 1937-ben egy sikeres képeladás folytán három hónapot Párizsban tölthetett. A francia fővárosban a művészpár szállásadója jó kapcsolatban volt a tőlük csak három utcára élő Chagall-lal, aki mindkettőjüket fogadta és munkáikat is megnézte, véleményezte. A találkozás nagy hatással volt Ámosra, és azt többször is megörökítette művein.

A most hozzánk került rajza nemcsak amiatt érdekes, mert Ámos talán legfontosabb művészeti inspirációjának forrása jelenik meg rajta. A kompozíción a két művész alakja rajzolódik ki az ismerős ámosi motívumokkal és Chagall kohanita áldásra emelkedő kezével. A képalkotó elemek így egy kör alakot zárnak be, amelyek mintha az élet körforgását, valamint a két alkotó szellemi kapcsolatát is jelképzenék.

​A most hozzánk került rajzot Fabiny Tamás evangélikus püspök, akinek nagy szerepe van Ámos művészetének népszerűsítésében a Litera 2013. december 7-i számában, Ámos és a XX. század című tanulmányában így elemezte:
„Két zsidó megy az utcán: Ámos Imre és Marc Chagall.
Párizsban közel laknak egymáshoz, így a magyar festőházaspár meglátogatja a már befutott művészt. Hónuk alatt tekercsben visznek néhány képet mutatóba, amiket aztán Chagall érdeklődéssel tanulmányoz, és őszinte dicsérettel illet. Az egyik kérdez valamit a másiktól. A másik válaszol neki.
Ámos több rajzban örökíti meg ezt a találkozást. Az egyiknek ezt a címet adja: Chagallról gondolkodom. A ceruzarajzon egy gyertyatartó mögött a két művész kinyújtott keze egy kohanita áldásban egyesül. A kép címe ez is lehetne: Chagallról álmodom. Amikor a festő letette az Ungár nevet, akkor egy ideig nem Ámosként, hanem Álmosként jegyezte képeit. Két zsidó megy az utcán. Az egyik a fehéroroszországi, a másik az északkelet-magyarországi haszid közösségek élményeit hozza magával. Két ember megy az utcán? Nem megy, hanem száll, száll a házak fölött, kakasok, kecskék, fehérruhás asszonyok és hegedülő férfiak társaságban. Álmos-Chagall és Álmos-Ámos látomásai egymásra úsznak. A festészetben nem is olyan nehéz dolog ez.” 

​”Two jews are walking down the street: Imre Ámos and Marc Chagall.
They live close to each other in Paris so the Hungarian painter couple visit the artis, who was already a made man by then. They take a few pictures rolled under their arms to show Chagall, which he studies with interest and praises sincerely. One asks something from the other. The other answers him. Amos captures this encounterin several of his drawings. He gives one of them the title: I am thinking about Chagall. In the pencin drawing, behind a candlestick, the outstreched hands of the two artists unite in a Cohanite blessing. The title of the drawing could also be: I dream of Chagall.When the painter changed his name from Ungár he, for a period of time,  signed his pictures as Álmos instead of Ámos.
” Two Jews are walking down the street. One of them brings with him the experiences of Hasidic communities in Belarus and the other in Northeastern Hungary. Two people are walking down the street? They are not walking but flying, flying over houses, in the company of roosters, goats, women in white dresses and men playing the violin. The visions of Álmos-Chagall and Álmos Ámos float on top of each other. It’s not that hard in painting.”
The Lutheran Bishop Tamás Fabiny had a major role in popularizing the art of Imre Ámos.We quoted the lines above from his study Ámos and the 20th Century.

A kép gyűjteményi adatlapja: http://collections.milev.hu/items/show/36580

Farkas Zsófia ​

Further works of Imre Ámos in our collection can be viewed at the following link:
http://collections.milev.hu/exhibits/show/artists/amosimre?fbclid=IwAR1k5HUAXgDRAKUaCrtoex4eUAgNvpWz_-f86SBM_WoAus0Sp5biswUsuVY