MAGYAR ZSIDÓ MÚZEUM ÉS LEVÉLTÁR
  • NYITÓLAP
  • HOME
  • LÁTOGATÁS
  • VISIT
  • KIÁLLÍTÁSOK
  • EXHIBITIONS
  • GYŰJTEMÉNYEK
  • COLLECTIONS
  • KUTATÁS
  • RESEARCH
  • TANULÁS
  • LEARN
  • PROJEKTEK
  • NYITÓLAP
  • HOME
  • LÁTOGATÁS
  • VISIT
  • KIÁLLÍTÁSOK
  • EXHIBITIONS
  • GYŰJTEMÉNYEK
  • COLLECTIONS
  • KUTATÁS
  • RESEARCH
  • TANULÁS
  • LEARN
  • PROJEKTEK
Search

Plakáttöredék

1/8/2017

Comments

 
2017. július 10-én érdekes új „műtárggyal” gyarapodott a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár. Gyarapodott, mert ugyan némi dilemma után, de befogadtuk, s ezzel döntést hoztunk arról, hogy eltesszük a jövőnek, megőrzünk általa sok mindent, olyasmit is, ami messze túlmutat a múzeumokhoz kapcsolódó eredeti elképzeléseinken.
Picture
A tárgy egy plakáttöredék. Anyaga nyomtatott papír, legnagyobb szélessége 285 cm, magassága 70 cm, szövege kék alapon fehér nyomtatott nagybetűkkel: „Soros nevess”. Nem egy szép darab – de az, hogy csak esztétikailag szép tárgyakat gyűjtsünk, több mint száz éve lejárt lemez, azóta a múzeumok a társadalom teljes örökségét őrzik, benne csúnyácska tárgyakat, töredékeket, bármit, ami egy adott korszakban relevánsnak tűnik. A szégyenletes darabokat is. De miért mi? A zsidó múzeumok alapvetően a judaizmus tárgyi örökségét – azaz a zsidó szöveghagyományhoz kapcsolódó, vagy zsidó élettapasztalatot felidéző, esetleg jeles zsidó gondolkodókhoz köthető tárgyi emlékeket őriznek. Soros György ilyen? Kétségkívül holokauszt-túlélő, sorsa részben zsidó sors, még ha életvitele, mai értékei nem is feltétlenül a Szináj hegyi kinyilatkoztatás szellemiségét követik. Jelentős donátor – Magyarország Széchenyi után második legbőkezűbb támogatója. Tisztelhetnénk is ezért, de ez a plakátdarab most nem ezért került ide. Azért lett belőle zsidó múzeumi dokumentum, mert néhány civil, akiknek elegük lett a hecckampányból, elkezdték megtisztítani a várost, és szívós munkával letépkedték a Soros ellen (és még mi ellen?) gyűlöletet szító plakátok egyikét. A legnagyobb darab, ami egyben lejött, ironikusan éppen az eredeti jelentés ellentétét hordozza, és nevetésre buzdítja a gyűlölet alanyát, úgy érzem, sikertelenül. És itt indul a múzeumi történet.
A mi gyűjteményünk az elmúlt száz évben úgy alakult, hogy mindent, amit a zsidó „sors” olyan fontos részének éreztek, hogy múzeumi megőrzésre is érdemesnek gondolták, azt elküldték a múzeumnak. Több ezer tárgy gyűlt így össze, zöme persze zsidó szertartásokhoz készült míves darab, de vannak benne lenyomatai a mindenkori politikai eseményeknek is. Ezek néha komoly belső ellentmondásokat is hordoznak, de együttesen hűen tükrözik a közösség sokszínűségét. Egyenként nézve ellentmondóak, de együttesen olyanok, mint a rockkoncerteken éneklő közönség: a sok gyenge és hamis hang együttesen úgy szól, ahogyan kell.
A plakáttöredék múzeumi sorsa is e közösségi gyarapodás egy szólama: e szerint hiába kommunikálja a kormányinfó az ellenkezőjét, a plakátot az „utca embere” mégiscsak antiszemitának gondolja, és a Nemzeti Múzeum vagy a Terror Háza helyett a Zsidó Múzeumba küldi. Tanakodtunk, de végül elfogadtuk, leltároztuk, „muzealizáltuk”.
Tanakodtunk, mert a múzeum-levéltár meg a lomtár mégsem azonos fogalmak, és a közös örökség kincstárába tenni egy ilyen vizuális szemetet talán túlzás, a szemét felértékelése. Nem azért szemét, mert szakadt és koszos, hanem mert a szemétség maga a lelet lényege, s  ez az, amit megőrzünk. (Az eredeti, nyomdafriss állapotát őrizze az Országos Széchényi Könyvtár, ők kötelesek minden nyomtatványból megőrizni párat az utókornak.) Mi egy olyan darabot őrzünk, amely a kihelyezésétől a letépéséig eredeti állapotában maradt, nem került rá sem antiszemita, sem ironikus kiegészítés. Már nem is fog: a múzeumba kerüléssel a tárgyak élete bizonyos módon véget ér, most már csak a gyűjteményi és kiállítási interpretációkkal folytatódhat. A gyűjteményben ez a cafat a plakáttárba került. Oda, ahol már számos társa lapul a fiókok mélyén, a közösségi hivatalos vélemények mögötti egyedi hangok. Egyebek mellett egy sorstársa is, egy 1920-ban letépett plakát. A mainál nyíltabban fogalmazó töredéken az Ébredő Magyarok Egyesülete „hadat üzent a zsidó fajnak”. Akkor is körbeplakátolták az országot, és azt is volt, aki letépte. A nálunk őrzött darab Szekszárdot csúfította valaha, aztán valaki letépte, elküldte a Múlt és Jövő főszerkesztőjének, Patai Józsefnek, aki elküldte a múzeumnak. Van tehát hagyományunk a zsidóellenes uszítás és az az ellen fellépő civil akciók dokumentálásában, ezért nem kellett túl sokat gondolkodni, hogy eltegyük-e a mai kék rémséget. A régi plakát még nyíltan fogalmaz, a mai, hetven évvel a kitartó uszítás eredményeként megtörtént, a kormányzat által is buzgón „soha többé” szólamokkal megemlékezett holokauszt után már burkoltan, vagy csak hatásában. De mi értjük, éppen azért, mert a régi plakátokból, dokumentumokból és elmesélt történetekből pontosan tudjuk, hogy mi, miképp, hová vezethet. Mi befogadtuk ezt a darabot, dokumentáljuk történetét a kapcsolódó Facebook-bejegyzésekkel, közösségi hangokkal együtt. Restaurálni nem fogjuk, megőrizzük olyannak, amilyen ma – és közben buzgón reménykedünk, hogy soha sem kell majd olyan kiállítást rendeznünk a jövőben, amikor ez a plakát igazi múzeumi értelmet nyer és olyan folyamatokat illusztrálhat, amilyenektől védjen meg mindannyiunkat az Örökkévaló.
Toronyi Zsuzsanna 

(a cikk eredeti megjelenési helye: Magyar Narancs - Jó nekünk blog, 2017. 07. 11. ) 
Comments

    Categories

    All
    1945-1950
    Antiszemitizmus
    Cedaka
    Chorin
    Cionizmus
    Egyletek és Egyesületek
    Élettörténet
    Élettörténet
    Első Világháború
    Emancipáció
    Emlékezés
    Emlékmű
    Fénykép
    Gyűjtemény
    Hagada
    Hajó
    Héber Betűk
    Holokauszt
    Időszámítás
    Imakönyv
    Iratmelléklet
    Izrael Története
    Jeruzsálem
    Jiddis
    Joint
    Képeslap
    Kolera
    Levéltári Dokumentum
    Művészet
    Nyaralás
    Nyomdászat
    Ortodoxia
    Pinkasz
    Pozsony
    Rabbi
    Recept
    Restitúció
    Rós Hásáná
    Seelenfreund Salamon
    Szertartási Tárgyak
    Tankönyv
    Theodor Herzl
    Tiszaeszlár
    Tréfás
    Útlevél
    Valláskulturális Reform
    Zsidó ünnepek
    Zsinagóga

    Archives

    February 2023
    January 2023
    December 2022
    November 2022
    April 2022
    December 2021
    June 2021
    March 2021
    December 2020
    July 2020
    June 2020
    May 2020
    April 2020
    March 2020
    July 2017
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013

    RSS Feed

Rólunk
Alapelvek
​
Gyermekvédelem
Támogatók
​Pályázatok 
Munkatársak 
​
Impresszum
Gyűjtemények
Múzeumi adatbázis
Levéltári fondjegyzék
​Digitalizált iratok 
Állandó kiállítás 
​Kiállítás archív
Projektek
Saul Gyermekei
​
Flódni
Flódni+
Közös terek
Zsinagóga anno
​Muzeomania
Publikációk 
Kutatói blog 
Évkönyv 
​
Interjúk
Katalógusok
Múzeum shop
Kapcsolat
Címek, adatok
​
Hírlevél
​Sajtó
Adományok 
Kutató regisztráció
Fotó megrendelés


About us
Mission statement 
Child Protection Policy
Supporters

Grants
​Staff
​Impressum 
Collections 
Museum database
Archives list of fonds
Digitized documents
Permanent exhibition 
Past exhibitions 
Projects
Children of Saul Memorial Program
Flódni
Flódni+
Faces, spaces, images 
Synagogue anno
​Museomania
Contact
Adress, data
​Press
Donations
Registration for research
​Photo-request

Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár / Hungarian Jewish Museum and Archives 2023
  • NYITÓLAP
  • HOME
  • LÁTOGATÁS
  • VISIT
  • KIÁLLÍTÁSOK
  • EXHIBITIONS
  • GYŰJTEMÉNYEK
  • COLLECTIONS
  • KUTATÁS
  • RESEARCH
  • TANULÁS
  • LEARN
  • PROJEKTEK