Zsidó emlékezés és zsidó naptár

A felszabadulást követően az Országos Rabbi Egyesület úgy döntött, hogy Magyarország német megszállása napjának (1944. március 19.) évfordulóját a zsidó közösség gyásznapként tartsa meg, s a zsidó közösségek számára ez a nap legyen a holokauszt emléknapja. Az emléknapot az évezredes zsidó hagyománynak megfelelően a zsidó naptárhoz kapcsolták, s mivel 1944-ben március 19 ádár hó 24-ére esett, így ádár 24 lett ez az emléknap. Az ortodox közösségek ezt nem fogadták el, hanem egy olyan napot választottak (sziván 20.), mely már akkor is gyásznap volt az 1171-es blois-i vérvád és az 17. századi Hmelnyickij-féle kozák mészárlások emlékére. Mivel a deportálások sziván hónapban történtek, ezért a korábbi történelmi gyásznap jelentését bővítették az 1944-es pusztulásra emlékezéssel is, s e nap hagyományos, középkorig visszanyúló gyászliturgiájába emelték a holokausztban elpusztítottakra való emlékezést.

Mivel szökőévekben az első ádárban lévő ünnepeket és gyásznapokat a második ádárban szokás megtartani, ezért 1948-ban az ádár 24-iki gyásznap éppen április 4-re, Magyarország felszabadulásának országos ünnepére esett. Róth Ernő, a korszak vitathatatlan halakhikus tekintélye érvelése szerint: „nem tehettük meg, hogy a számunkra valóban felszabadulást jelentett események emlékére beiktatott szabadság ünnepén mi gyásznapot tartsunk” – ezért a gyásznap ugyanúgy, mintha szombat lett volna, egy napot csúszott, egy nappal később tartották meg.

Idén, 2015-ben az Ádár 24-i böjt és gyásznap március 15-re esett, de mivel mára az ádár 24-i gyásznap elfelejtődött a zsidó közösségben is, nem született újabb döntés ebben az ügyben.