Pelrmutter Izsák Budapesten született tehetős, művészetkedvelő, nagypolgári zsidó családban. Apai nagyapja, Perlmutter Jakab több bérház tulajdonosa is volt, többek között a kőbányai sörházat tőle vette meg Dreher Antal 1862-ben. Pelrmutter Izsákot családja támogatta festői ambícióiban, édesapja amatőr festő volt, és az ő halála utána nagyapja, Jakab foglalkozott a képzésével. Budapesten először Magyar-Mannheimer Gusztáv oktatta, ekkor elsősorban szénrajzokat készített, majd Karlovszky Bertalan és Bihari Sándor közös iskolájában tanult immár festészetet. 1891-től megszakításokkal Párizsban élt, a Julian Akadémián folytatta tanulmányait. A francia fővárosban elsősorban Degas, Renoir és Manet hatott rá, és találkozott Munkácsy Mihállyal is. 1898 után Hollandiában telepedett le, először a larreni művésztelepen, majd Vollendamban.
A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében – a festő szinte minden korszakából – őrzött képei közül kitűnik két, Hollandiában készült festmény (Nyár Hollandiában, Utcarészlet Hollandiában), amelyek dekoratív felületei, erős színekkel, valőrökkel létrehozott fény és árnyék „foltjai” olyan fauve-ista festők felületkialakítási megoldásaihoz hasonlítanak, mint Ziffer Sándor vagy Perlrott Csaba Vilmos. Perlmutter ekkor sötét árnyalatokat és erős színeket használt képein, színei később kivilágosodtak. 1904-ben hazaköltözött; rövid ideig Besztercebányán, illetve a szolnoki művésztelepen dolgozott, tájképeket, csendéleteket, paraszti életképeket festett. 1908-tól Rákospalotán telepedett le feleségével és fogadott lányával. Itt készült művei közül, amelyek családját és otthonát, annak kertjét ábrázolják, többet is őriz a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, így például az egyik, 1910-ben festett remekművét (Parkban / A festő rákospalotai otthona).
A plein air kép szimmetriáját megbontja az előtérben látható kalapos lány (a festő nevelt lánya Reiszner Gizella, becenevén Cleo) figurája és a jobb alsó sarokban megfestett tárgyak együttese. Emiatt a képkivágás kifejezetten merésszé válik, szinte úgy érezzük, hogy felborulnak a perspektíva szabályai. A festmény központi eleme egyértelműen a kép szereplői fölé boruló fa árnyékát és a napsütötte felületeket elválasztó határvonal, az árnyékos és a napsütötte felületek ütközésének formai megoldása. A képen a fény teremti meg a formákat, amelyek azonban sem nem olvadnak kétdimenziós folttá, mint a fauve-oknál, sem nem válnak absztrakt foltokká, mint például Turner képein. A festményen a fény, az árnyék, valamint az alakok egyaránt anyagszerűek, egyik sem súlyosabb a másiknál, egyenrangú tényezők. A fény hangsúlyozása, a lokális színek tisztasága és anyagszerűsége, a visszaverődések (reflexek), a formaértelmezés, a felület szőnyegszerű jellege a magyar szecessziós festészet remekművévé teszik a festményt.
Lázár Béla 1921-es monografikus írásában szenvedélyes hangon beszél Perlmutter kolorista festészetének kialakulásáról és jellegéről, amely szerinte Delacroix-hoz áll a legközelebb.[1] Hosszan elemzi, ahogyan Perlmutter, távolodva Monet-tól és az impresszionistáktól, rátalál saját stílusára. Lázár szerint ezt a stílust leginkább a fény, a szín és a forma viszonyának vizsgálatával lehet megragadni. Így fogalmaz: „Egy egész világ választja el a korai francia impresszionistáktól… Neki nem a köd vagy a vibráló napfény, nem a mozgás-illúziót adó apró színfolttömeg a piac képe. Ő megnézi – még az aprónak látott kofákban is – a mozgásban megnyilatkozó karaktereket, hatalmas színegységbe olvasztva a sok színelemet, hogy ilyképp egységhez: stílushoz jusson.”
A festőnek a színhez és a fényhez fűződő viszonyát egy történettel eleveníti fel Lázár: „Egy délután – beszélte egyszer Perlmutter – egy egész hosszú délután plein air-t festettem a kertben. … Elöl egy sárga folt, abból indultam ki, s ahhoz tértem vissza. … Közelebb mentem, s láttam, hogy egy sárga kendő ... Vállat vontam ... Engem csak mint színérték érdekelt.”
Perlmutter végrendeletében festményeit, villáját, valamint a ma a Terror Háza múzeumként működő Andrássy út 60. szám alatti bérpalotáját a zsidó hitközségre hagyta, azzal a kikötéssel, hogy zsidó múzeumot hozzanak létre benne, vagyona háromnegyed részét pedig idős, munkaképtelen művészek segítésére fordítsák. A végrendeletről a Magyar Zsidó Múzeum az 1932. december 26-án kelt irat szerint így emlékezik meg: „…Ezek után engedjék meg, hogy megemlékezzem Egyesületünk első és legnagyobb alapítójáról és jótevőjéről, a magyar művészet egyik legfényesebb csillagáról, Perlmutter Izsák festőművészről, ki egész életét a magyar művészetnek szentelve, halála után is tényező óhajtott lenni a magyar zsidóság kultúrájának továbbfejlesztésében. Ezen gondolat vezette őt azon nemes elhatározásában, hogy bizonyos előfeltételek bekövetkezte után, vagyona a magyar–zsidó tudomány és művészet érdekeit és céljait szolgálja. … Nem kell mondanom, hogy mit jelent ez egy oly intézmény részére, mely nem pénzügyi alapokon lett felépítve, hanem a magyar zsidóság kulturális és történeti emlékei iránti áldozatkészségből akarja létfeltételeit biztosítani.” [2]

[1] Lázár Béla: Perlmutter Izsák. Budapest, Légrády Testvérek, 1921 (a szöveg címe is innen származó idézet).
[2] Magyarországi Izraeliták Országos Irodája iratai. Igazgatósági jelentés. Előterjesztette Dr. Munkácsi Ernő titkár, a Múzeumegyesület 1934. évi június hó 29–án tartott közgyűlésen. In: IMIT Évkönyv (1934): 352–358. 

A videóban bemutatott műtárgyak: 

Farkas Zsófia 

​Österreicher Manes József (1759, Óbuda -- 1831, Bécs) Balatonfüred első fürdőorvosa volt, Magyarországon pedig az első olyan zsidó vallású orvos, aki II. József császár türelmi rendelete értelmében 1782-ben megkaphatta a doktori diplomát. Elvégezte a budai és a balatonfüredi gyógyforrások vegyi elemzését, elsőként vezette be az elektromos gyógykezelést, és megindította a szódavízgyártást az orvostechnikai intézetben.

Österreicher édesapja Mózes Lázár, felvilágosodott, széles műveltséggel rendelkező bíró volt Óbudán. Két 1770 körüli okiraton, mint a koronauradalom ser- és szeszfőzdéjének bérlője, valamint mint az óbudai cameralis regale ügyek igazgatója is szerepelt. A zsidók továbbtanulása az 1781-es türelmi rendelet kihirdetése előtt Magyarországon és Ausztriában nem volt lehetséges, Österreicher mégis folytatta tanulmányait: nagy nehézségek árán sikerült bejutnia a bécsi egyetemre, ahol a híres belgyógyásznak, Maximilian Stallnak lett a tanítványa.
Akkoriban Magyarországon csak az rendelkezhetett orvosi praxissal, aki a nagyszombati egyetemen szerezte meg a doktori oklevelet, amelyet időközben Mária Terézia Budára helyezett át. II. József türelmi rendelete alapján 1871 után Magyarországon, a budai egyetemen is szerezhettek a zsidók orvosi diplomát. A türelmi pátens megjelenése után tehát Österreicher Manes József szigorlatot tehetett, így 1782-ben ő volt az első diplomás magyar zsidó orvos, aki itt doktori címet szerezhetett.
Mint kórházorvos Óbudán működött, majd Innen Zalaegerszegre hívták Zala megye főorvosának. Már doktorrá avatása előtt figyelme a balatonfüredi szénsavas gyógyforrás és az óbudai mocsarak forrásai felé fordult. Vegyelemezte a források vizét és az óbudai forrásokból elsőnek mutatta ki azok Glauber- és keserűsó tartalmát. 1781-ben jelent meg A budai vizek vizsgálata  című tudományos munkája. 
Disszertációja és érdeklődési köre miatt 1785-ben fürdőorvossá nevezték ki Balatonfüreden. 1785-től 1806-ig dolgozott itt főorvosként, jelentősen hozzájárulva a fürdő népszerűségéhez. Mindenféle anyagi támogatás nélkül tanulmányozta a forrást, valamint az üdülök számára hálóhelyeket építtetett.
17 évig dolgozott Balatonfüreden, ezután 1802-ben Bécsbe költözött, ahol haláláig élt és dolgozott orvosként. Az élelmiszeripari cikkek hamisításának felismerésére készüléket talált fel, amelyet be is mutatott Ferenc császárnak, aki ezért egy arany tubákos szelencét ajándékozott neki. 1818-ban a Magyarországon sűrűn előforduló glaubersóból sziksó készítésére gyártervezetet nyújtott be a kormányhoz. Később császári-királyi kamarai főorvos lett. Kezdeményezte, hogy a császári-királyi katonákat ingyenes lássák el Balatonfüreden. Miután ez nem sikerült, ő maga hozott létre egy alapítványt, ami a füredi gyógyhelyet használó katonák költségét fedezte. 1797-től tagja volt a lipcsei gazdasági egyesületnek és a jenai természettani társaságnak. Élete végén a jénai és lipcsei egyetemek díszdoktora lett. Feleségével, Regina Rachel Österreicherrel négy gyermekük született: Eleonóra, Lipót, Júlia és Teréz. Österreicher Manes József 1831-ben halt meg, sírja a régi bécsi zsidó temetőben található. 

​Emléktáblája, amelyet 1855-ben állítottak fel a balatonfüredi híres árkádsoron, a háború alatt megsemmisült, másolata 1953-ban került a kórházat látogató vagy ott dolgozó hírességek közé.
1782-ben az első magyar nyelvű újság, a Magyar Hírmondó közzétette, hogy II. József külön királyi engedélye alapján Magyarországon, a budai egyetemen megkapta a doktori címet az első zsidó orvos. A lapszám egyik példányát a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár őrzi.
„A Budai Királyi Universitas ő felségétől különös parancsolatot vett az éránt, hogy ezentúl az orvos Doktorság Nem Katholikusnak is azon módon valamint a Katholikusoknak megadattassék. Most abbéli méltósággal egy Zsidó nemzetű és vallású Oesterreicher Manes József Uram tiszteltetett meg”
​

Farkas Zsófia 

Bemutatott műtárgyak: 
Österreicher Manes József portréja 
A Magyar Hírmondó beszámolója kinevezéséről ​